„Élesen kritizálta a Facebookot és Mark Zuckerberg vezérigazgatót, sőt önmagát is Sean Parker, aki a mára gigantikussá nőtt cég első elnöke volt.”
"Isten tudja, mit művel a gyerekeink agyával – mondta például az Axiosnak."
„Parker szerint a Facebook és az azt követő hasonló szolgáltatások megalkotásának célja már eredetileg is az volt, hogy a felhasználók minél több idejét és tudatos figyelmét lekössék. Arról is beszélt, hogy a posztokra érkező lájkok és kommentek olyan dopaminlökettel jutalmazzák a felhasználókat, ami miatt még többet fognak posztolni, amit további jutalmazási mechanizmus követ, és így tovább. "Ez egy közösségi-igazoló visszacsatolási hurok [...] pontosan olyasmi, amivel egy olyan hekker, mint én magam is, előállna, mert ezzel egy sebezhetőséget használ ki az emberi pszichológiában."
"A feltalálók, az alkotók – én, Mark, Kevin Systrom az Instagramon, mindezek az emberek – tisztában voltak ezzel. És mégis megcsináltuk." – mondta Parker, aki 2004-ben csatlakozott a céghez, amikor az még egyéves se volt.”
Tehát a szennybookot már a megalapítás pillanatában is kétes múltú bűnözők, hackerek hozták létre kémkedési és hírszerzési céllal, melyet az NSA, mivel önként részt vesznek a Prism nevű hírszerzői programjába, és egyéb más titkosszolgálatok pénzeltek? Hogy azzal kényük, kedvük szerint manipulálják, irányítsák, befolyásolják, akár zsarolják is az általa függővé, zombivá tett embereket. Ezért nem is meglepő, hogy a szennybook a meglapítástól fogva rendszeresen alkalmazott, alkalmaz hackereket, kétes múltú bűnözőket, hisz már az alapítók is azok voltak.
„A szoftvertervezők tudatosan játszanak rá arra, hogy pszichológiai kondicionálással édesgessék magukhoz a felhasználókat, akik észre sem veszik, hogy a technológia szép lassan felzabálja az életüket.”
„Ez nem csupán akaraterő kérdése. Az emberi elme nincs rá felkészülve, hogy a viselkedéspszichológusok aljas trükkjei miatt úgy fogják használni az eszközeiket, mint a szerencsejáték-függők a félkarú rablót. Harris szerint az, hogy a kütyüket mindent-vagy-semmit elven kell használnunk, nem az emberek hibája, hanem a szoftvertervezők felelőssége. Hogy a felhasználó választási lehetőségén múlik minden? Akkor miért van az, hogy mégis ezt választjuk?”
„Azért, mert ez már nem technikai versenyfutás, hanem az agytörzs manipulálásáért folytatott háború. Ezt a versenyt az emberiség már elvesztette: nem mi uraljuk a technológiát, hanem a technológia ural minket”
„Tudta, hogy az átlagember naponta százötvenszer csekkolja az okostelefonját?”
„A mai szoftverfejlesztési kultúra az emberek pszichológiai gyengeségeit használják ki, méghozzá nagyon is tudatosan. Az ingyenes alkalmazások nem a pénzünket veszik el, hanem az időnket – az egyetlen erőforrásunkat, ami nem pótolható. (Aztán pénzzé teszik az így megszerzett személyes adatainkat.) Ezek nem antikapitalista, képmutató és luddita sirámok: ez van. De senki nem akarja a gyártókat hibáztatni, mert azt éreznénk képmutatásnak, ha nem ismernénk el, hogy mi magunk hajtottuk a fejünket a bárd alá.”
"Direkt csinálják. A szoftverfejlesztő cégek a legjobb viselkedéskutatókat alkalmazzák, hogy magukhoz édesgessék a felhasználókat – ezt később néhány gyakorlati példával is igazolni fogjuk." B. J. Fogg, kísérleti pszichológus”
"Egy példa: a Facebook Like gombja. A lájkolásról kapott értesítés instant visszacsatolást ad arról, hogy valamit jól csináltunk, ami idővel egyfajta pavlovi reflexet alakít ki. A visszaigazolásnak megerősítő hatása van, ami az agy jutalomközpontját birizgálja. Ugyanezt csinálja a dopamin nevű neurotranszmitter is, amit a kokain- és speedfogyasztás vált ki. És ahogy a drogokból is egyre több kell, úgy fogunk egyre több időt az alkalmazásban tölteni."
"Ez a technológia nem semleges eszköz: arra késztet minket, hogy egy adott módon viselkedjünk.”
„A pszichológusok ezt váratlan jutalomnak (variable reward) hívják. Ezalatt azt kell érteni, hogy az üzenetek, fotók és lájkok nem meghatározott ütemben érkeznek, hanem véletlenszerűen – vagyis állandóan ellenőrizni fogjuk, hogy kapunk-e visszajelzést. Azt már korábban is megfigyelték, hogy a véletlenszerű megerősítések igen gyorsan alakítanak ki függőséget. Ez nem tudatos szoftverhasználat, hanem pszichológiai kondicionálás."
Tehát a szennybook mára már egy kötelezővé tett függőséget és betegséget okozó droggá vált, válik, amivel a háttérhatalom kénye kedve szerint manipulálhatja az embereket és hangulatukat, közérzetüket, kihatva ezzel az életükre, magánéletükre és arra, hogy mit tegyenek meg, s mit ne. Ezzel a módszerrel teljes kontroll alatt tarthatóak, zsarolhatóak, megfenyegethetőek.
Nem véletlen az se, hogy a szennybook úgy néz ki, ahogy, hisz a színeivel, elrendezésével is kihat a felhasználók hangulatára, közérzetére. Arról nem is beszélve, hogy azért van így kialakítva, hogy az emberek minél több idejük ott töltsék és egy adott információt,tartalmat, embert a lehető legtöbb időbe teljen megtalálni. Valószínűleg ezért sincs részletes, szűrés szerinti ismerőskeresője, és a saját ismerősök közt is épp ezért nincs lehetőség a részletes, szűrt keresésre, vagy épp látni, hogy ki mikor volt belépve, regisztrált. Nehogy rögtön lássuk használja-e az oldalt, vagy két egyforma profilnál kiszűrhessük, hogy valószínűleg a korábban regisztrált lesz a valódi és ne a klónt jelöljük be ismerősnek.
„Mindehhez hozzájön, hogy az alkalmazásokat úgy tervezték, hogy mindig a tervezettnél több időt töltsünk el velük. Hiába gondoljuk, hogy a facebookos barátnak jelölés visszaigazolása csak néhány másodpercig fog tartani, valójában fejest ugrunk egy végtelen gödörbe. Lehet, hogy tényleg nem csinálunk semmit, de több kutatás is igazolta, hogy a néhány másodperces figyelemelterelés után legalább 25 percre van szükségünk, hogy az agy megszabaduljon a zavaró hatástól, és visszatérhessünk ahhoz, amivel korábban foglalkoztunk.”
„Ezeket a szoftvereket tudatosan tervezték ilyenre. A boltosok is tudják, hogy a vásárlók többnyire egy karton tejért térnek be az üzletükbe. Mivel ezek alapszükségleti cikkek, logikus lenne, hogy már a bejáratnál megvehessük őket, nem? De igen – csak akkor nem böngésznénk át az árukínálat többi részét. Ezért rejtik el a tejet és a kenyeret az üzletek végébe.”
„Ugyanez történik a Facebookon is. Ha szeretnénk megerősíteni egy ismerősnek jelölést, először a hírfolyamba kerülünk. Ha az első megosztott tartalom egy videó, az automatikusan elindul, és máris eltereli a figyelmünket az eredeti célról. Ha már ott vagyunk, jó eséllyel még többet fogunk megnézni belőlük. Bejegyzések végtelen áradata pereg a szemünk előtt. Életbe lép a feneketlentányér-effektus. A jelenség arról a kísérletről kapta a nevét, ahol megfigyelték, hogy az emberek egy folyamatosan újratöltődő tányérból 73 százalékkal több levest fognak kikanalazni, anélkül, hogy észrevennék, mennyit is ettek valójában. (Ehhez a hatáshoz hozzátesz, hogy az agynak 20 percig tart érzékelnie a jóllakást – ha lassabban eszünk, kevesebbel is beérjük.)”
„Ugyanezt a hatást váltja ki a barátnak jelölés ikonja is, ami elvezet minket a Kit ismerhetek? menübe. Ha már így belejöttünk a barátkozásba, ugyan miért ne folytathatnánk? Különben is, olyan csalogató volt az a vörös jelzés az ikon mellett; naná, nem véletlenül választották pont ezt a színt. Egy ismerős bejelölése vagy a visszajelölése is erre a hatásra épül: egy ismerősről van szó, hát kötelességünknek érezzük, hogy válaszoljunk. Harris szerint ezt a cégek is pontosan tudják. Szerinte ha így folytatják, a legnagyobb szoftvercégek
„hátradőlve fogják bámulni, amint egymilliárd ember levágott fejű csirkeként rohangál, és reagálnak egymásra, mert elkötelezve érzik magukat egymás iránt.”
Ezek mind-mind igazolják, hogy a szennybook soha, de soha nem a mértékletes, kulturált kapcsolattartásról, régi ismerősök, barátok, osztálytársak, családtagok megtalálásáról. Fontos információk privát vagy körüzenetekben történő közléséről szól, szólt, amikről nem maradnál le akkor se, ha nem ott „élsz”. Hanem a mértéktelen, kulturálatlan használatról, az ott a minél több idő eltöltéséről, virtuális nem létező kapcsolatok építéséről, nem létező virtuális online élet, teljes magánélet éléséről, személyes szenny, magánélet kiteregetéséről, a személyes kapcsolatok, kommunikáció elhanyagolásáról, kiirtásáról, a privátszféra megsértéséről. A fontos információk nyilvánosan, üzenőfali vagy kommentbeli, csoportokon belüli közléséről, szól, szólt már a megalapítástól kezdve napjainkig, melyet az oldal kialakításából adódóan rengeteg időbe tarthat megtalálni, ha pedig valaki nem ott „éli életét” lemarad ezekről.
„Harris azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy az első ilyen szoftverek fizetősek lehetnek, így kompenzálva az alulhasználat miatt kieső reklámbevételt. Ez persze furcsán hangzik: ugyan ki fizetne havi 7 dollárt a Facebook egy olyan verziójáért, amit nem lehetne mindig használni? Harris szerint a kérdést nem így kell feltenni: havi 7 dollár nem sok, ha azt az életminőségünk javítására költenénk. És úgy látja, hogy sokan fizetnének érte. Ahogy sokan fizetnek az addiktológusoknak is, ha megszabadítják őket egy káros szenvedélytől.”
Ezek szerint most már az emberektől az adatok mellett pénzt is kicsal a szennybook, hogy ne legyenek a rabjai és ne a szennybook börtönébe bezárva éljenek a nap 24 órájába? Nem mellesleg minden mozdulatukat, életüket, magánéletüket nyomon követe, naplózva, kielemezve a nap minden órájában.
Index - Tech - Az iPhone úgy hat, mint a drog Forrás
Index - Tech - A jóisten tudja, mit művel a gyerekeink agyával a Facebook Forrás
A szennybook nem ingyenes és soha nem is volt az! Kiemelt!
A szennybook illegálisan működik az EU-ba. Kiemelt!
A szennybook, avagy a fakebook. Kiemelt!
A szennybook az emberiség szégyene! Kiemelt!
A szennybookot hackerek készítik. Kiemelt!
Miért nem közösségi oldal a szennybook? Miért támogatod a szennyt, fertőt, ha tagja vagy?
Zsarolással csal ki személyes adatokat felhasználóitól a szennybook. Kiemelt!
A szennybook alapítója egyetért az ott zajló visszaélésekkel, erkölcstelenségekkel.
Részlet a szennybook tisztességtelen felhasználási-adatkezelési szabályzatából. Kiemelt!
A szennybook legalizálta a kiskorúakról készült erotikus és pornográf tartalmakat
